Szándékosan adtam ennek az írásnak a ténylegesen felvetett probléma címét. Adottak a nagyszülők, akik alapszinten jól boldogulnak a számítógéppel, de tipikusan nem jó rajtuk trendi, új szolgáltatásokat kipróbálni, vagy valamivel kísérletezni, mert gyorsan kedvüket vesztik. Viszont mivel nem egy helyen élünk, ezért jó lenne az élményeket valahogy megosztani velük. Elmesélem, hogy milyen utat jártunk be, mire rátaláltunk egy jó megoldásra.
Hogyan gyűlik a digitális fényképhalom?
Amíg a “csak” ketten voltunk, addig a fényképek csak úgy gyűltek/halmozódtak/keletkeztek. Már a digitális fényképezőgép hajnalán is hajlamos volt az ember százszor több képet készíteni, mint amit egy halandó utána végig tudott volna nézni. Mi is ebbe a típusban tartoztunk: fotóztunk mindent, ami utunkba került… Aztán bekövetkezett az okostelefonok korszaka, amit eleinte a tárhely szűkössége valamelyest szabályozott és már csak kilencvenszer több képet csináltunk, mint kellett volna. Erre a dologra egészen addig nem is jön rá az ember, amíg el nem kezd a fényképekkel kicsit foglalkozni. Meglátja az ember a még 9356 fénykép van hátra számot a fényképnézegető felső sorában, és nagyjából ekkor abba is hagyja a válogatást. Na de hogy lesz olyan fénykép, amit a nagyszülő is szívesen nézeget?
Küldjük el emailen?
Ne,ne, ne!!! Ez már sok évvel ezelőtt is rossz megoldás volt. A fénykép emailen elküldve egy pillanatnyi üzenet és soha, de soha nem lesz belőle fényképalbum. Nem lesz belőle olyan könnyen hozzáférhető emlékgyűjtemény, amit évek elmúltával kedvesen kezébe vesz az ember és szívesen visszanéz. Másrészről a “2000 megapixeles” képeknek köszönhetően gyorsan elfogy a végtelennek tűnő emailes tárhely és a mobil adatkeretünk is hamar beadja a kulcsot.
Tegyünk ki a Facebookra?
Amikor az eredeti képmegosztós probléma nálunk először felmerült, akkor a Facebook és a Twitter között még alig volt küldönbség. Nagyon kevés fényképkezelő funkció létezett. Ma már ez is egy alternatíva, de csak akkor ha az adatvédelmi beállításokat megfelelően kezeljük: zárt csoport, a fénykép mindig csak annak látható, akinek meg akarjuk mutatni, stb. A lényeg, hogy ez ma már valós lehetőség, de nekem még mindig bonyolult és nem adja vissza az “én csak egy fényképalbumot szeretnék nézegetni” érzést, mindenféle reklám/megjegyzés és felugráló ablakok nélkül.
Fényképalbum kerestetik!
Ezzel a jeligével álltam neki megfelelő szolgáltatást keresni. Az alábbi szempontokat szedtem össze:
- képes legyen zárt csoportot kezelni
- elég legyen eltenni a könyvjelzők közé egy linket és az mindig a legfrissebb fényképet mutassa legelöl (a nagyszülőknél a böngészőt beállítottam, hogy csak egy klikkelés legyen a képek elérése)
- kezeljen fényképet és videót egy helyen: ez volt a legkritikusabb, mert a videókat valahogy mindenki a “nem tartozik a fényképek közé” kategóriába sorolta
- minimális képszerkesztő funkciókat is tudjon
- legyen normális applikációja IOS és Android készülékekhez
Anno ezen feltételeknek csak a Flickr felelt meg, így nem kellett összehasonlítanom a dolgokat. Mára a feltételeknek a Google Photo szolgáltatása is megfelel. Azonban a Google számomra túl okosra rakta össze azt a szolgáltatást és valahogy nem értem a mai napig, hogy mi és mikor és miért kerül a Google Photosba bele, ezért a Flickr-t használjuk.
Napi használat közben
A Flickrben nekem leginkább az tetszik, hogy ez csak és kizárólag a családi fényképalbum.
A feltöltéskor figyelünk, hogy egy hónapban max 10-15 kép kerüljön fel, így akár az előző év végignézése belefér egy 10 percbe!
A telefont arra használom, hogy elkapjam a pillanatot és amikor van 2 szabad percem, akkor külön elindítom a Flickr alkalmazását és ott már csak a fényképek feltöltését intézem. Ha véletlenül emailen kapok egy fényképet és azt is az albumban szeretném látni, akkor azt elég egy Flickr-es email címre továbbítanom. Mindez olyan jól működött, hogy egy nap előtört belőlem a múlt iránti nosztalgia…
A mi családunk
Ha úgy vesszük, akkor a mi családunk története nem a gyermekeink születésével kezdődött (megosztott fényképalbum ettől kezdve létezett), hanem a szülők születésével. Éppen ezért elővettem az 1998 óta készített digitális képeket és szépen kiválogattam őket. A végén büszke voltam magamra, mert a több, mint 10.000 képből lett 1.500 végignézhető darab. A dolog annyira megtetszett, hogy elkértem a szüleinktől a korábbi papíros fényképeket is. Ezeket szintén válogattam és kb 1.000 darabot scanneltem.
A végeredmény egy olyan online fényképalbum, amit a szülők, azaz a mi születésünktől fogva időrendben tartalmazza a képeket.
Jópofa lenne…
Korábban próbálkoztam digitális fotókeretekkel, amelyek az új fényképeket automatikusan megjelenítették. Valahogy egyik sem állta ki az idő próbáját. Amit jópofa lenne beállítani, hogy az okostévé tudja ezeket a fényképeket megjeleníteni. Vadászok a megfelelő TV/applikáció kombinációra. A véleményem szerint a tévé lenne az ideális fényképmegosztó / fényképnéző hely a nagyszülők számára. Sajnos még nem találtam meg a megfelelőt. Bármilyen erre vonatkozó tanácsot szívesen veszek!
ui: biztos, ami biztos a Flickr-ről offline mentést is készítek. Ehhez a Bulkr programot használom.
Okos Házban Élek 